versek : Gourry, a bugyuta harcos |
Gourry, a bugyuta harcos
Gourry, a bugyuta harcos
Gourryrl szl az nek,
Kinek magyarzni bizony vtek.
Mert agya, mint egy lyukas edny,
Nem fog fel semmit szegny.
De sajnlni azrt nem kell,
Mert legalbb teljes ember.
Van egy tuti fnykardja,
Amivel a gonoszt kifingatja.
Egyszer tallkozott velem a gynyr Linval,
Szve azta is csak rtem szrnyal.
Testrknt mellm szegdtt az tra,
Ekkor mg nem gondolt semmi rosszra.
Sok kalandot ltnk t ketten,
s ksbb lettnk egyre tbben.
De az vadok vge mindig elvlls,
s marad az eredeti fellls.
Gourryban az az egyetlen j,
Szjbl kevs az elhagyott sz.
De kezben a kard gy forog,
Ahogy az n fejemben a pnz szokott.
Kardvvsban a legjobb,
Ellene fogadni senki sem fog.
Ezt mindenki elismeri,
Csak ne lenne agya ilyen pici.
Volt ki bukott r ennek ellenre,
Mert van kinek bejn szkesge.
Sylphiel volt ez az ostoba,
De ezt Gourry viszonozni nem fogja soha.
Gourry is tudja mlyen,
Csak n lapulok a szvben.
Az els csk el is csattant vgl,
De nem maradt meg egyiknknek sem emlkl.
Gourrynak van 1-2 hibja,
Ennek ellenre a vilg egyik csodja.
Vagyis ht annak csak a testt rzi,
Mert n vagyok ki ezt a cmet, megrdemli.
Gourryrl ennyit mra,
Trjnk t ms tmra.
volt az ers,
A btor s legyzhetetlen hs.
|