Zelgadis, a sz�vtelen kardforgat�

Zelgadisr�l sz�l a versem,

Ki ronda, mint egy b�nyar�m.

Teste lepr�s, l�ba gomb�s,

Haja, pedig el�g tr�.

Nem ilyennek sz�letett,

Csak volt egy nagyapja.

Ki mindent megadott neki,

Ez�rt lett � ilyen randa.

Er�s akart lenni,

Isten tudja mi�rt.

Ekkor j�tt Rezo �s

Benyomott egy ig�t.

Az�ta se tudjuk,

R� mit is k�ldhetett.

Milyen �tok lehet,

Mi ilyet m�velhetett.

Emellett � �gyes harcos,

B�re, mint az ac�l.

Fej�ben nincs nagy s�t�ts�g,

A m�gi�hoz nagyon �rt.

Az elej�n m�g gonosz volt,

Engem t�bbsz�r elp�holt.

De ezt t�lem visszakapta,

Nem is egyszer az ebadta.

Zel is egyszer szerelmes lett,

Mikor n�nek �lt�z�tt.

De bar�tn�je is f�rfi volt,

Mert � is n�nek �lt�z�tt.

�gy maradt csak Am�lia,

Neki �ppen megteszi.

Senki m�snak nem j�nne be,

De Zel csakis �t szereti.

Bej�rja a vil�got,

Am�lia n�lk�l.

Gy�gy�rt keres baj�ra,

�s n��l veszi v�g�l.

� volt a h�s Zelgadis,

Kit mindenki nagyon szeret.

A mogorva arc m�g�tt,

Egy ember lakik, lehet.