| versek : Xellos, a srknygyilkos |
Xellos, a srknygyilkos
Xellos, a srknygyilkos
A tbbiekkel utazva,
Xellos kerlt az utamba.
Elfogadtuk zsenilis tervt,
Amivel megsta a sajt vermt.
Merthogy elrult engem,
meg elment volna csendben.
De mi talltuk meg a szent rst elbb.
Xellos erre felgyjtotta mindenki eltt.
Zelnek kivvta az ellenszenvt rkre,
De gy tett mintha evvel nem is trdne.
Sokszor sszefutottunk mg, utunk alatt vele,
Nem hiszem hogy vletlen, valakinek benne van a keze.
Gyakran kldtt furcsa s veszlyes helyekre,
A vilgot jrva s a szent rst keresve.
A knyvet elg sok helyen begrte,
De rljn, hogy Zel mellett a msnapokat megrte.
Mert a knyvre r nem leltnk,
De Xellosra sem, ha bajba kerltnk.
Hlyt csinlt bellnk nem is egyszer,
lvezte, ahogy ezzel minket heccel.
Engem s a tbbieket llatoknak ltztetett,
Hogy megszerezzk a knyvet, amit egy tok rizhetett.
Csapdkkal tele volt az egsz,
De kijutni csak n voltam elg mersz.
Xellos mg sok helyre elvezetett,
Ebben nyert valami lvezetet.
De mikor megtudtuk ki is valjban,
Rjttnk mit tartogat mg a tarsolyban.
Phibrizzonak parancsait kvette,
Ki ott llt mindig mgtte.
s amikor csak tehette,
Utunkat msfel terelte.
Nem tagadom nha segtett,
Mikor pp nem egy puszival hevtett.
Saigram kettnk mellett letben nem maradhatott,
Bosszbl Gaav Xellosbl kivgott egy darabot.
Gourrynak javtotta a kedvt,
Amikor megmutatta harc utn a kpt.
Visszaadta neki a kardjt,
Mg egy ekkora marht.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
